Pécsi Márton a hazai földrajztudomány egyik legjelesebb és nemzetközi szinten legismertebb tudósa idén decemberben lenne 100 éves. Életművében nemcsak a geomorfológia, a negyedidőszak-kutatás (és ezen belül a löszkutatás), hanem a tájföldrajz területén is nemzetközi szinten kiemelkedő eredményeket ért el. Kutatásszervezői munkássága részeként az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet igazgatója, a X. Osztály osztályelnök-helyettese és a Magyar Földrajzi Társaság elnöke is volt. A centenáriumi ülés az ő emlékének adózott.

Az emlékülésen elhangzott előadások összefoglalói és diasorai:

Kocsis Károly, az MTA rendes tagja:
Pécsi Márton az MTA tagja és az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet igazgatója

Pécsi Márton a X. Osztály elnökhelyetteseként és az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet igazgatójaként is a Magyar Tudományos Akadémia legjelentősebb hatású akadémikusai közé tartozik. Az előadás Pécsi Márton tudományszervező és igazgatói pályafutásának főbb állomásainak bemutatásával tiszteleg az FKI egykori igazgatója előtt.

Mezősi Gábor, a földrajztudomány doktora:
Egy sikeres gondolat útja: Magyarország kistájainak katasztere

A Magyarország kistájainak katasztere az elmúlt évtizedek magyar földrajzának más szakmák által is kiemelkedő mértékben használt munkája. A több mint három évtizedes, később átdolgozva is terjedelmes, több mint egy tucat kérdéskört bemutató összeállítás inkább egy adatbázisra hasonlít, bár a létrejöttekor nemcsak rendezett információi voltak fontosak, hanem a környezeti rendszer alapjának és elemeinek új megközelítése, az elemzések kvantitatív alapjának megteremtése, számos módszer eredményének könnyű elérhetősége.

Varga György, PhD :
Pécsi Márton öröksége a löszkutatás terén

Pécsi Márton sokrétű tudományos munkásságának vitathatatlanul legnagyobb hatást kiváltott ága a löszkutatás. Az előadás röviden áttekinti Pécsi Márton publikációinak legfontosabb tudományos vívmányait, valamint röviden áttekinti az azóta eltelt időszak új felismeréseit.

Szilassi Péter, PhD:
Pécsi Márton tájföldrajzi munkásságának nyomdokain: tájváltozás Magyarországon 1990–2018 között

Pécsi Márton 1970-ben megjelent munkájában a táj időbeli változásáról ezt írja: „a táj hosszú természettörténeti és rövid, de annál hatékonyabb társadalomtörténeti folyamatok terméke”. Egyetértve Pécsi (1970) megfogalmazásával bár e gyorsuló tájváltozás okai között hazánkban is egyre nagyobb szerepet kaptak az emberi hatások, mint hajtóerők, előadásomban amellett, hogy jellemzem a felszínborítás területi változásait Magyarországon 1990-2018 között, arra is keresem a választ, hogy a természeti (talajtani) adottságok hatással voltak-e az utóbbi három időszak tájváltozására? Az ArcGis 13.1 szoftver Kernel Density eszközével készített felszínborítás változás sűrűség térképeken mutatom a be rendszerváltás óta végbement, tájökológiai szempontból jelentős hatású felszínborítás típusok változásait. Eredményeim szerint a legyorsabb tájváltozás, azaz legintenzívebb tájszerkezeti dinamika 1990-2000 között ment végbe Magyarországon. A felszínborítás-változások típusai közül a szántó-parlag átalakulás (feltehetően a termőföld-privatizáció következtében) a rendszerváltást követő 1990- 2000 közötti tíz év alatt volt a legnagyobb arányú. Emellett mesterséges felszínné változott területek növekedése a budapesti agglomerációban a vidéki nagyvárosok környékén, valamint az autópályák mentén volt a legjellemzőbb. Statisztikai módszerekkel igazolható, hogy a természetföldrajzi adottságok minden időszakban jelentős hatással voltak a felszínborítás változására, mivel a talajok termékenységét reprezentáló talajértékszám minden vizsgált időszakban szignifikáns statisztikai kapcsolatot mutat és a szántóból parlaggá változott (felhagyott szántó) területek térszerkezetével Magyarországon.

Kiss Tímea, az MTA doktora, Hernesz Péter, Sümeghy Borbála, Tóth Orsolya, Sipos György, PhD:
Ártéri szintek az Alsó-Tisza mentén

Pécsi Márton munkásságának egyik fontos sarokköve volt a teraszok vizsgálata. Kutatásait megnehezítette a térképek nem megfelelő felbontása, illetve, hogy a teraszok anyagának kormeghatározására korlátozott eszközkészlet állt rendelkezésére. Ugyanakkor napjainkban nagy területekről is elfogadható pontosságú domborzatmodellekkel rendelkezünk, illetve az optikailag stimulált lumineszcens (OSL) mérések lehetővé teszik nagyszámú pontról begyűjtött anyag pontos kormeghatározását.

Csorba Péter, az MTA doktora, Turi Zoltán:
Hazai kisvárosok városperemi övezetének földhasználati változásai 1990 és 2018 között

Magyarország lakosságának 25%-a kb. 200, 10-50 ezer lélekszámú kisvárosban él. A kisvárosok többségben csökken a lakosság létszáma, de vannak stagnáló, és növekvő népességgel rendelkezők is. A demográfiai tendencia általában tükröződik a városok szélén, az ún. periurban övezetben lévő terület földhasználatában, de más tényezők is szerepet játszanak a földhasználat alakulásában. 2022-ben 25 kisváros belterületét övező 2 km széles sávban vizsgáltuk a földhasználatot az 1990-2018 között készült CORINE felszínborítási adatbázis alapján. Megállapítottuk, hogy vannak olyan települések, ahol a 28 év alatt a földhasználat csekély mértékben, csupán 6-8%-ban változott, máshol viszont a városkörnyéki övezet több mint 40%-án módosult a területhasználat. A legjellemzőbb tendencia a beépítések növekedése és a szántóföldek arányának csökkenése. A városperemi földhasználati változásokat egyre inkább befolyásolja az uniós támogatás és az éghajlatváltozás. Ennek tulajdonítható, hogy sok kisváros környékén történt jelentős erdőtelepítés és rekreációs vízfelületek kialakítása.

Balogh János, PhD:
Terepmunkák Pécsi Mártonnal

Pécsi Márton tudományos munkásságát pályája kezdetétől széleskörű terepi kutatások alapozták meg, amelyek publikációiban, könyveiben jól követhetők. A magyarországi Duna-völgy kialakulásának kutatása során végzett terepmunkák segítettek a Vértesszőlősi előember megtálalásában. Az MTA FKI –ban megalakította negyedidőszaki kutatások munkacsoportot. A hazai alapfeltárások kutatásaiban, nemzetközileg is kimagasló eredményeket ért el. Geomorfológia és domborzatminősítés terepi munkáit a dunai magaspartok csuszamlásveszélyes szakaszairól és a Paksi atomerőmű környezetéről mérnökök százai széleskörűen hasznosították. A plio-pleisztocén határkérdéssel kapcsolatos kutatásait Szerkezeti és váztalajképződés című könyvében foglalta össze.

Lóczy Dénes, az MTA doktora:
Környezetminősítő kutatások Pécsi Márton környezetében; Pécsi Márton mint a Magyar Földrajzi Társaság elnöke

Az 1970-es években Pécsi Márton érdeklődése a geomorfológiai részkutatások helyett egyre inkább az általános környezetföldrajz felé fordult. Felállította az emberi társadalom környezetének rendszermodelljét, amelyben négy alrendszert határozott meg: 1, a természeti környezetet (geoszféra, ökoszféra); 2, a mesterséges környezetet (átalakított természet, technoszféra); 3, a társadalmi-gazdasági környezetet (termelőszféra); valamint 4, a politikai-kulturális környezetet (szolgáltatások, fogyasztási szféra). Ezek az alrendszerek, ill. résztényezőik nyilván egymással szoros kölcsönhatásban állnak. Az évtized végétől igyekezett az MTA Földrajztudományi Kutató Intézet teljes kutatói gárdáját a környezeti tényezők egymásra hatásának részletes kutatása irányába terelni, a racionális környezethasznosítás tudományos megalapozása érdekében. Úgy érezte, az átfogó környezetminősítő kutatások emelik a földrajz (azon belül a természetföldrajz) presztízsét, hiszen eredményeik a gyakorlati életben jól alkalmazhatók. Maga elsősorban a természeti környezet alrendszerének potenciálját kívánta meghatározni, kezdetben általános szempontból. A későbbi viták során nyilvánvalóvá vált, hogy minél jobban leszűkítjük az értékelés szempontját, annál könnyebben oldható meg ez a feladat. Könnyebb tehát a búza vagy a kukorica termesztése szempontjából vizsgálódni, mint a szántóföldi növénytermesztésre való általános alkalmasságát meghatározni. Ezzel kapcsolatos az az anekdota, amely azt mutatja, hogy talán egyedüli munkatársa vagyok, akitől egy tudományos kérdésben elutasító álláspontjáért utólag elnézést kért. Elképzelése szerint hét tényezőcsoport külön-külön történő értékelésével, majd az eredmények integrálásával számítható ki a természeti környezet komplex potenciálja. A domborzatminősítés módszertanának részletes kidolgozásával a geomorfológia gyakorlati jelentőségét kívánta hangsúlyozni. Amikor azonban a kutatások megkezdődtek, egyre világosabbá vált, hogy a domborzat (csakúgy mint a többi alrendszer) nem önálló tényező, hanem a többivel szoros kölcsönhatásban működik, pl. mikroklímát alakít ki, szabályozza a lefolyást, a talajok katéna menti eloszlását stb. Az ebben az irányban végzett kísérletezésnek sajnos már a 80-as években véget vetett a Pécsi Márton és Góczán László között megromlott viszony. A fiatal munkatársak, akiket bevont a környezetminősítési munkálatokba, a továbbiakban is kötelességüknek érezték, hogy tökéletesítsék a természeti környezet potenciáljának értékelő eljárásait, amiből kandidátusi értekezések is születtek. A gyakran kritizált környezetminősítő szemlélet vezetett el a Tájértékelés, földértékelés c. tankönyv megírásához is 2002-ben.