Könyvtár - könyvtártörténet
Az Intézet könyvtárának története, legalábbis állományát tekintve, messzebbre nyúlik vissza, mint az Intézet története.
1945. október 8-án a Teleki Pál Tudományos Intézet keretén belül alakult meg a Földrajzi Adattár, melynek bázisát az Államtudományi Intézet anyagából kiemelt mintegy 300 könyv és ugyanannyi térkép képezte.
1949. szeptember 15-én megszűnt a Teleki Intézet, amely 1948-ban a Kelet-európai Tudományos Intézet elnevezést kapta, és ekkor új intézményként létesült a Földrajzi Könyv- és Térképtár, Simon László vezetésével. A Földrajzi Adattár állománya ekkor már 1710 kötet könyv, mintegy 1300 térképlap és az akkoriban feloszló intézményektől örökölt további kb. 500 kötetnyi könyv volt.
1951. októberében Koch Ferenc vezetésével a Földrajzi Könyv- és Térképtár az akadémiai kutatóhálózat tagja lett, majd rövidesen, 1952. januárjától MTA Földrajztudományi Kutatócsoport néven folytatta működését.
A Földrajzi Könyv- és Térképtár elsősorban tudományos műhely volt, de már a kezdetektől jelentős könyvtári tevékenységet folytatott. 1951 és 1955 között Vagács András nemcsak mint geográfus, hanem mint könyvtáros is sokat tett azért, hogy a Földrajzi Könyv- és Térképtár megfeleljen egy földrajzi alapkönyvtár követelményeinek. Megkezdte a betűrendes katalógus építését és emellett az ő nevéhez fűződik az a speciális földrajzi szakrendszer, amely téma és földrajzi hely szerint tárja fel a dokumentumokat, betűjelzeteket alkalmazva. 1961 után azonban a nemzetközileg is alkalmazott, korszerűbb ETO váltotta fel ezt a fajta katalógust.
Nagy eredmény volt a Földrajzi Könyv- és Térképtár Értesítőjének megjelentetése 1951-ben, amelynek számai még rotaprintes sokszorosítással készültek. Már a kezdetekre jellemző a hagyományos könyvtári feladatok ellátásán túl a dokumentációs munka. A Földrajzi Értesítő külön rovatában rendszeresen közölték a külföldi, elsősorban a szovjet földrajzi folyóiratok számainak annotációs tartalomjegyzékét.
1955-ben a könyvtár Zichy Jenő út 4. sz. alatti épületéből a Nádor u. 7. sz. alatti épületbe költözött. Az átköltözés nem segített a könyvtár elhelyezési gondjain. Újabb költözésre 1958-59-ben került sor, amikor is az állomány a Népköztársaság útja 62. sz. alá került. Ez már nagy lépést jelentett a könyvtár életében, mert új állványok felállításával, a térképállomány korszerűbb tárolásával, valamint jelentős, nem a gyűjtőkörbe tartozó anyag selejtezésével javultak a működés feltételei.
1959 és 1963 között Léces Károly, majd 1963 és 1974 között Cravero Róbertné irányítása alatt működött a könyvtár. Cravero Róbertné személyében egy igen aktív, több nyelvet tudó, jó szervezőkészségű könyvtárvezető irányítása alatt szinte fénykorát élte a könyvtár. A korábbról elmaradt feldolgozatlan állomány válogatása, selejtezése és feldolgozása folyamatosan haladt, és a külföldi szakirodalom iránti megnövekedett igény a dokumentációs munka további kiszélesítését eredményezte. Lehetőség nyílott külön dokumentátor (Radó Lászlóné) alkalmazására, ami a könyvtár külföldi kapcsolatainak fejlesztésére is jó alkalom volt. Ekkor indult a kapcsolat a Bibliographie Géographique Internationale és az Institut für Länderkunde intézményeivel, amelyekkel mind a mai napig megmaradt a kölcsönös együttműködés.
1964-tól a beérkező földrajzi folyóiratok feldolgozása témafigyelés keretében, címfordítással és tárgyszavazással készült és ily módon lehetett létrehozni egy dokumentációs katalógust. Napjainkban már a számítógépes adatbázis jelentős részét képezi ez a fajta tevékenység.
Az idegen nyelvű kiadványok megjelentetésével kapcsolatos szerkesztési, gépelési és sokszorosítási feladatok ellátása szintén a könyvtárra hárult, és már ekkor kialakult az a gyakorlat, amely tulajdonképpen a mai napig jellemző, hogy a könyvtár tevékenyen vesz részt konferencia kötetek összeállításában, kiállítások szervezésében.
1967. január 1-i hatállyal a Földrajztudományi Kutatócsoportot eredményes munkájának elismeréseként intézetté szervezték át és azóta mint Földrajztudományi Kutatóintézet működik. A megnövekedett kutatási feladatok, a hazai és nemzetközi rendezvények egyre inkább nélkülözhetetlenné tették a könyvtár munkáját. Kialakult az intézeti kiadványok sora (Geographical Abstracts of Hungary, Elmélet-Módszer-Gyakorlat, Intézeti munkajelentések), egyedi kiadványok (konferenciakötetek), bibliográfiák (Geodok), szakbibliográfiák (téma szerint), földrajzi dokumentáció (Természetföldrajzi dokumentáció, Gazdaságföldrajzi dokumentáció, Szovjet földrajz) továbbá a földrajzi repertóriumok (Földrajzi Folyóirat-Repertórium, Magyar Földrajzi Folyóirat-Repertórium) sokszorosításukra, cserekapcsolatok útján való terjesztésükre a könyvtáron keresztült került, s kerül sor ma is.
1974-ben a könyvtár és dokumentáció két szorosan együttműködő szervezeti egységre oszlott Simonfai Lászlóné illetve Cravero Róbertné, majd Asztalos István irányítása alatt. 1982 után fokozatosan ismét egy egység lett belőle, továbbra is vállalva a dokumentációs feladatokat.
1999 végén az MTA kutatóhálózatának konszolidációja keretében, feladva a régi, patinás, belvárosi székházat, új helyre (Budaörsi út 45.) költözött az Intézet a könyvtárral együtt. A félelmek ellenére a jelenlegi elhelyezés minőségileg jobbnak mondható a korábbinál. Nagyobb, napos, világos területen, kulturált körülmények között működik a könyvtár és az MTA Kutatóházban levő intézményekkel is kialakult a kölcsönös, jó együttműködés.
2012. január 1-től könyvtárunk az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Intézetének könyvtáraként működik tovább.