A kiállítás bevezetője       A kiállított könyvek év szerinti sorrendben      A bemutatott könyvek szerzői

Mikes Kelemen: Török országi levelek, mellyekben a II-ik Rákótzi Ferentz fejedelemmel bujdosómagyarok történetei más egyéb emlékezetes dolgokkal eggyütt barátságossan eléadatnak / irta Mikes Kelemen [...] az eredetképpen való magyar kézírásokból kiadta Kultsár István. - Szombathelyen : nyomtatta Siess Antal József, 1794. - [8], 490 p. ; 18 cm; 8o

Mikes Kelemen a régi magyar széppróza kiemelkedő egyénisége. Hazájától távol, a Rákóczi-emigrációban élt és alkotott; elszigeteltsége révén kortársainál jobban őrzi a barokk udvari és nemesi irodalom hazai hagyományait. A franciás műveltségű Mikes a legkorszerűbb szellemi és művészeti áramlatok iránt is fogékony volt. Fordításai mellett legjelentősebb műve a a Törökországi levelek.

E műve hosszú éveken át készült, de tudatos író műve, aki nem ötletszerűen, egymástól függetlenül írta az egyes darabokat. Nyilván utólag is szerkesztette, egymáshoz illesztve az egyes leveleket, így vált azzá az arányos, szervesen komponált korképpé és vallomássá, amely az utókorra maradt.

A következő sorokat a 37. levélből olvashatjuk, melyben Mikes részletesebben ír Rodostó városáról és a környékről: „Már mi itt derék házas-tüzes emberek vagyunk, és úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont. De tréfa nélkül, édes néném, mi itt igen szép kies helyt vagyunk. A város elég nagy és elég szép, a tengerparton lévő kies és tágas oldalon fekszik. Az is való, hogy Európának éppen a szélyin vagyunk; lóháton innét Constancinápolyban két nap könnyen el lehet menni, tengeren pedig egy nap. A' bizonyos, hogy suhult a fejdelemnek jobb lakóhelyt nem adhattak volna. Akármely felé menjen az ember, mindenütt a szép mező, de nem puszta mező, mivel itt mindenütt a földet jól megmívelik. A faluk mellett lévő mezők nem puszták, és ennek a városnak a földje olyan mívelt, valamint egy jól megmívelt kert. Kivált mostanában gyönyörűséggel nézi az ember itt a szántóföldeket és a szőllőköt és a sok veteményes kerteket. Itt pedig annyi szőllőhegyek vannak, hogy másutt egy vármegyében elég volna; azokot pedig igen jól mívelik, és azokban a sok gyümölcsfák úgy tetszenek, mintha mind kertek volnának. [...] A város felől azt mondhatom, hogy ezen a földön elmondhatni egy szép városnak, amely nem olyan széllyes, mint hosszú, de akármely szép házak légyenek itt a városokon, nem tetszhetnek szépeknek, mivel az utcára nem hadnak ablakokot, kivált a törökök, azért hogy a feleségek ki ne láthassanak. Micsoda szép dolog az irigység! A piaca a városnak igen bőv, a sokféle szárnyas állat, gyümölcs, kerti vetemény itt olcsú, amég ide nem jöttünk, még minden olcsúbb volt. De ha egy kis drágaságot okoztunk is, de a' való, hogy csendességet is okoztunk. Mert a lakosok magok mondják, hogy amég ide nem jöttünk, ahol most vagyunk szállva, ott az utcákon nappal is félve jártanak az asszonyok és leányok, estvefelé pedig akit kívül találhattak, azt elragadták, és gondolja el kéd, mint bocsátották el, még gyilkosságok is estenek. [...] ”

A Törökországi levelek forrásai voltak - Mikes saját élményein, tapasztalatain túl - a korabeli könyvek is. A változatos irodalmi betétek eredeti szerzői nem mindig azonosíthatók be; sok az átvétel kézikönyvek, kompendiumok anyagából. Használta például Bayle enciklopédikus szótárát (Dictionnaire historique et critique), vagy Steele folyóiratának, a The Spectator-nak francia fordítását, melyből szépirodalmi betéteket, vándortörténeteket válogatott ki.

A Mikes-levelekben elszórt gazdasági, természetrajzi tudásanyag fő forrása Chomel Dictionnaire oeconomique (1709) című házi lexikona volt.

A sokrétű forrásanyag beépítése mellet is élvezetes a levelek stílusa, nyelvük egyszerű, mégis választékos.