A kiállítás bevezetője A kiállított könyvek év szerinti sorrendben A bemutatott könyvek szerzői |
(A kiemelt címre kattintva megtekinthető az adott mű ismertetője.)
Clüver, Philipp (1580-1622)
|
Hager, Johann Georg (1709-1777) A chemnitz-i líceum rektora volt, földrajztudós, történész. Főműve, a háromkötetes Ausführliche Geographie a német iskolákban az egyik legelterjedtebb földrajzi tankönyvvé vált. Hager volt a kiadója az első német filozófiai folyóiratnak, mely Lipcsében jelent meg 1741-1744 között Philosophischer Büchersaal címmel. |
Haner György Jeremiás (1707-1777) Haner György Szászkézden született. Medgyesen tanult, majd a wittenbergi és a jenai egyetemekre iratkozott be. Hazatérve tanár és prédikátor lett Medgyesen. 1759-től az erdélyi szász egyház püspöke. Művei: Jesu Trostversicherung vor leidtragende Christen (1747); Das königliche Siebenbürgen. (1763); De scriptoribus rerum Hungaricum et Transsylvanicarum (1774, ill. 1793). Kéziratban több egyháztörténeti munkája is fennmaradt. |
Kant, Immanuel (1724-1804)
|
Korabinszky János Mátyás (1740-1811)
|
Ladvocat, Jean-Baptiste (Vosgien, abbe) (1709-1765) Ladvocat, álnevén Vosgien francia író Vaucouleurs-ben született, Párizsban halt meg. Pap volt Domrémy-ben, 1740-től professzor, 1742-től a Sorbonne könyvtárosa. Fő művei a Dictionnaire géographique portatif (Földrajzi zsebszótár, 1749), és a Dictionnaire historique portatif des grandes hommes (Híres emberek történelmi zsebszótára, 1752). Műveire nagy hatással volt Louis Moreri történeti szótára. |
Mikes Kelemen (1690-1761)
|
Miller János Ferdinánd (1716-1766) A jezsuitáknál nevelkedett Miller a jogi pályát választotta, Budán ügyvéd lett, majd városi főjegyző és tanácsos. 1751-ben és 1764-ben országgyűlési követként Pozsonyban járt. 1758-ban kapott nemesi rangot. Fia, Miller Jakab Ferdinánd 1808-tól a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója volt. Buda 1242 és 1760 közötti történetét bemutató munkájának címe: Epitome vicissitudinum et rerum memorabilium... |
Mitterpacher Lajos (1734-1814) Természettudós, a mezőgazdaságtan első magyarországi egyetemi tanára. Belépett a jezsuitákhoz, majd Bécsben |
Molnár János (1728-1804) 1745-ben lépett a jezsuiták közé, később a kassai akadémián, majd 1759-1767 között Nagyszombatban tanított; a rend feloszlatása után a budai volt jezsuita akadémia igazgatója, s 1784-ben szepesi kanonok lett. Nemcsak lelki olvasmányt és több kötet egyházi beszédet, hanem még hitvitázó könyvet is írt; a hetvenes évektől kezdve több latin és magyar nyelvű munkájával küzdött a felvilágosodás terjedése ellen. Munkásságának másik, értékesebb és korszerűbb része az ismeretterjesztés céljait szolgálta, szoros összefüggésben a magyar nyelv ápolásának s az anyanyelvű literatúra fejlesztésének igényével. Négykötetes egyháztörténetet írt. A régi jeles épületekről (Nagyszombat 1760) szóló műve népszerű építészettörténetet ad a paradicsomtól a római kor végéig. Molnár János legterjedelmesebb ismeretterjesztő vállalkozása a Magyar könyv-ház 1783-1804 között megjelent 22 kötete. Bemutatott műve népszerűsítő fizikakönyve, A' természetiekről, Nevvton tanitványainak nyomdoka szerént való hat könyv 1777-ben jelent meg. |
Németh László (1770-1806) Jobbaházán, Sopron megyében született, diákéveit Sopronban töltötte. Egyik alapító tagja volt a soproni evangélikus líceumban 1790-ben létrehozott magyar társaságnak. 1796-tól a győri evangélikus gimnázium igazgatója lett. Cikkei a Zeitschrift von und für Ungern, Annalen der Literatur, Allgemeine Literatur-Zeitung című lapokban jelentek meg. Fontosabb munkái: Az európai nevezetesebb országoknak rövid leírása (1795, tankönyv), A világ történeteinek tudományára való előkészület (1795 - e mű második részének megjelenését a cenzúra nem engedélyezte), Rövid deák grammatika (1799), Reisen durch Ungern und einige angränzende Länder (1805, útleírások). |
Rausch Ferenc (1743-1816) A Prellenkirchenben született Rausch Pozsonyban tanult, 1761-től a jezsuita rend tagja lett. 1791-92 között a pesti egyetem rektora volt, gyakorlati mértant, felsőbb mennyiségtant tanított. Több matematikai, földméréstani, műszaki tankönyvet írt. Kiállításunk anyaga közt földméréstani művét mutatjuk be, melyben az elmélet mellett a mérések gyakorlati oldalára is hangsúlyt fektetett. Művei: Praktische Mathematik (Pozsony, 1788); Geometrica practica (Buda, 1796); Compendium hydrotechnicum (Buda, 1797) |
Tomka-Szászky János (1692-1762) Evangélikus lelkész, történész, földrajztudós, Zólyomban született. Tanulmányait Jénában végezte, majd Győrben lett tanár. Pozsonyban Bél Mátyás tanítványa volt, az ő hatására Magyarország történetét is tanította. Magyar önképzőkört alapított s megírta Magyarország történetét és politikai földrajzát. Ez a mű 1781-ben jelent meg, Introductio in geographiam Hungariae antiqui et medii aevi címmel, tizenkét, hazánkat bemutató térképpel. A történelmi térképeket valószínűleg maga Tomka-Szászky készítette. Az iskolai térképészet szempontjából is fontosak e mellékletek: ezek lehettek első térképeink, melyek tanulók kezébe is eljuthattak. Kiállításunkon Introductio in orbis hodierni geographiam című munkájának 1777-es második kiadását mutatjuk be. |
Vályi András (1764-1801) Geográfus, statisztikus, egyetemi tanár. 1789-től tanfelügyelő volt a Kassai tankerületben, 1791-től a magyar nyelv és irodalom tanszékének tanára a pesti egyetemen. Fő műve, a Magyar országnak leírása három kötetes helységnévtára 1796 és 1799 között jelent meg Budán. Ismertebb dolgozatai még: Magyar országnak földképe (Pest, 1798); A' Magyar Nyelvnek megtanúlására vezető rövid ösvény. |
Zay Sámuel (1753-1812) Komáromban született, a debreceni Református Kollégiumban folytatta tanulmányait. 1781-ben Tiszafüreden lett rektor. Még ebben az évben beiratkozott a Budai Egyetem Orvostudományi Karára, ahol 1788-ban szerzett oklevelet. Visszatérve Komáromba részt vett a Péczely József irányította Komáromi Tudós Társaság összejövetelein. Zay Sámuel volt az, aki ásvány szavunkat bevezette a tudományos szóhasználatba. Legjelentősebb műve a Magyar Mineralógia, avagy Az ásványokról való tudomány; orvosi munkája a Falusi orvos pap, vagy olly orvosi útmutatás, mellynél fogva leginkább a' falukon uralkodni szokott nyavalyák orvosoltatnak címmel jelent meg. Ásványtani munkájának elismeréseként a jénai Tudós Társaság Zay Sámuelt 1798-ban levelező tagjává választotta. |
Latin nevén Philippus Cluverius német földrajztudós nagy szerepet játszott abban, hogy Európában a földrajztudomány újjászületett. A történeti földrajz megalapítójának tekintik. Danzigban született, 1615-ben Leidenben telepedett le, ahol a rákövetkező időszakban „geographicus academicus”-ként állt alkalmazásban. Beutazta Nagy-Britanniát, járt német, olasz és francia földön. Legfontosabb munkáinak egyike az 
Német filozófus, a német idealizmus megteremtője, a königsbergi egyetem professzora volt. Már fiatalon érdeklődött a természettudományok és a matematika iránt, 1770-ben disszertációját a tér kétféleképpen megvalósítható matematikai irányíthatóságáról írta. Jelentősebb művei: Az ég általános természetrajza és elmélete (1755), A tiszta ész kritikája (1781, 1787), A gyakorlati ész kritikája (1788), Az ítélőerő kritikája (1790), Vallás a puszta ész határain belül (1793). A T. Rink által kiadott 
A pozsonyi evangélius líceumban végezte tanulmányait, itt a templomi zenekarnál állt alkalmazásban. Leányintézetet alapított, ahol tanítványait a magyar nyelvre oktatta. Meghívást kapott Rintelnbe, az egyetemen bölcseleti, teológiai és matematikai előadásokat hallgatott. Később könyvkereskedést tartott fenn, valamint a Pressburger Zeitung munkatársa is volt. Egyik legbecsesebb műve a 
Mikest a magyar rokokó írói közé számítják, a régi magyar széppróza egyik legjelentősebb alakjaként tartják számon. A Rákóczi-emigrációban élt és alkotott; elszigeteltsége révén kortársainál jobban őrzi a barokk udvari és nemesi irodalom hazai hagyományait. A franciás műveltségű Mikes a legkorszerűbb szellemi és művészeti áramlatok iránt is fogékony volt. Fordításai mellett legjelentősebb műve a 
matematikát és teológiát tanult. Később a Theresianumban agrártudományokat is tanított. A mezőgazdaság mellett földrajzot, technológiát és természetrajzot is tanított. Sokoldalú, termékeny irodalmi munkásságot fejtett ki. Önálló kiadványként megjelent munkáinak száma félszáz, fontosabb műveit, tankönyveit, amiket általában latinul írt, több nyelvre is lefordították. A mezőgazdaságtan egész rendszerét az "Elementa rei rusticae" című háromkötetes nagy munkájában fejtette ki. A mű valójában egyetemi előadásainak részletes kidolgozása volt.