A HUN-REN Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézetében került megrendezésre egy klímaváltozással foglalkozó kerekasztal-beszélgetés és előadóülés, melyen intézetünk két munkatársa, Szalai Zoltán és Varga György is részt vettek. Az esemény apropóját az adta, hogy korunk egyik legnagyobb globális problémájának a kommunikációjában ellentmondásos megállapítások kerülnek napvilágra.
A rendezvény alapkérdései az alábbiak voltak: (1) Mennyire tekinthető a jelenleg tapasztalt klímaváltozás rendkívülinek? (2) Mi áll a napjainkban tapasztalt klímaváltozás hátterében? (3) Mennyire tekinthető kizárólag a CO2 felelősnek? (4) Mennyiben tekinthető a klímaváltozás természetes vagy antropogén eredetűnek?
A rendezvényen Szarka László akadémikus és Haszpra László meteorológus, légkörfizikus vettek még rész két munkatársunk mellett, a kerekasztalbeszélgetést Kovács István János, a soproni intézet igazgatója moderálta. A vitát megelőző előadásokban a részvevők bemutatták nézeteiket, ismereteiket és tudományos eredményeiket.
Szarka László előadásában a „mainstream”-nek nevezett klímatudomány állításaival szemben hozott fel ellenérveket, véleménye szerint a légköri-széndioxid és egyéb üvegházhatásúnak vélt gázok (pl. metán) szerepe elenyésző a jelenleg zajló felmelegedésben, melynek hátterében szerinte természetes folyamatok állnak.
Haszpra László a rendezvény alapjául szolgáló négy kérdés megválaszolására építette előadását. Véleménye egybecsengett a két következő előadóéval, akik csakugyan amellett érveltek, hogy (1) a jelenlegi éghajlatváltozás (1) rendkívüli mértékű; (2) hátterében jól ismert okok állnak; (3) melyben kiemelt, de nem egyedüli szerepe van a CO2-nek; és az antropogén folyamatok meghatározó szerepet játszanak a jelenlegi folyamatokban.
Szalai Zoltán előadásában a földtörténet első négymilliárd évét áttekintve mutatta be a földi klíma alakulásának legfőbb mozgatórugóit, és azt, hogy mindezen markáns hatótényezőket hogyan volt képes az emberiség alapvetően megváltoztatni.
Varga György a recens éghajlatváltozás és a paleoklimatológiai folyamatok hasonlóságait és különbségeit vette sorra, kiemelt figyelemmel a változások mértékére és dinamikájára. Megállapítást nyert, hogy a múltbéli változások sebessége és léptéke legalább egy nagyságrenddel elmarad a jelenlegitől. Az emberi tevékenység éghajlati kényszere számszerűsíthető és immáron meghaladja a természetes folyamatok éghajlatmódosító képességét, felülírta azokat.
