Az MTA Természetföldrajzi Tudományos Bizottság Geomorfológiai Albizottsága 2017. október 20-21-én rendezte meg albizottsági üléssel egybekötött Geomorfológiai Terepkonferenciáját az Ipoly-Karancs-Medves térségében (Szervező: Kis Éva, az albizottság elnöke, Kiss Tímea, az albizottság titkára és Horváth Gergely az albizottság és az FM Geopark Bizottság tagja).

A terepkonferencián 35 kutató és 5 helyi szakmai vezető vett részt. Intézetünket Kis Éva, Horváth Gergely, Viczián István, Szeberényi József és Balogh János képviselte. A rendezvényen a Debreceni Tudományegyetemről 8 fő, az ELTE-ről 5 fő, a Pécsi Tudományegyetemről 7 fő, a Szegedi Tudományegyetemről 7 fő, a Budapesti Metropolitan Egyetemről 1+1 fő és az Egri Eszterházy Károly Egyetemről 1 fő vett részt.

A konferencia programja: a Karancs-Medves-vidék felszínformáinak tanulmányozása, a Salgó és a Boszorkánykő (Kis-Salgó), az eresztvényi bazaltbányák, az ipolytarnóci ősmaradványok, az Ipoly-völgy geomorfológiai térképezése.

2017. október 20. (péntek)

A Nagy-Salgó és a Kis-Salgó felszínformáinak, a geológiai tanösvény bemutatófalainak tanulmányozása (Terepi vezető: Szarvas Imre, Horváth Gergely, Karancsi Zoltán)

A Medves-vidék tájképileg legmeghatározóbb elemei a térségben az utolsó mintegy 8 millió évet átívelő időszak során többnyire heves explóziós és freatomagmás tüzhányó tevékenység képződményei. A bazaltos vulkánosság piroklasztitjai túlnyomórészt már lepusztultak, csak ott maradtak meg, ahol azokat lávatakarók, vagy lávaképződmények befedték. A bazaltvulkánosságnak K/Ar kormeghatározások alapján 6 fázisa különíthető el. A legidősebb 8-6,4 millió évvel ezelőtt csak kisebb foltokban jelentkezett, a második fázisban, 5,5-3,7 millió éve azonban olyan jelentős képződmények keletkeztek, mint a Somos-kő, a Szár-kő, a Bagolyvár, a Pogány vár. Ugyanezen fázis terméke a Salgó és a Boszorkány-kő (Kis- Salgó) is.

A Salgó (vagy Nagy-Salgó) lávával kitöltött vulkáni csatornakitöltések (neckek) közé tartozik. Kora 5,2 millió év. A vele szomszédos Boszorkány-kő, vagy Kis-Salgó a Salgó egy radiális törése mentén kialakult hasadékvulkán lepusztult, kipreparálódott maradványa.

Előadóülés (Eresztvény, Geopark Oktatóközpont)

1. A Novohrad-Nógrad Geopark bemutatása (Szarvas Imre)

2. Kisfilmek vetítése a medvesi tájról (Drexler Szilárd)

3. A magyar és az angol nyelvű földtudományi képzés helyzete a PTE Földrajzi Intézetében (Fábián Szabolcs)

4. A természetföldrajzi kutatások hazai publikálási helyzete (Kis Éva)

2017. október 21. (szombat)

A Karancs-Medves Tájvédelmi körzet tanösvényének bejárása az eresztvényi kőbányák területén

(Terepi vezető: Prakfalvi Péter)

Az Eresztvény környékén egymás mellett nyíló Eresztvényi-bánya, Kis-bánya, Közép-bánya és Új-bánya a Medves legnagyobb, az 1910-es évektől a nyolcvanas évekig működő kőbányái. Közülük a legnagyobb az Eresztvényi bánya. A jelentős horizontális kiterjedésű, mintegy 21 m magas bányafalon jól követhetők a bazalt, a bazalttufa és a lávabreccsa változatos kifejlődésű és eltérő vastagságú rétegei. Ebben a bányában található a klasszikussá vált medvesi "kristálytufa" egyik legjobb feltárása.

Az Ipolytarnóci Bemutatóterület (Vezető: Szarvas Imre)

Az 1944-ben védetté nyilvánított világhírű természetvédelmi terület egy 17 millió évvel ezelőtti vulkánkitörés által elpusztított ősvilág páratlan gazdagságú lelőhelye. A terület legfontosabb ősmaradványai a cápafogak, kövesedett fák, levéllenyomatok és ősállati lábnyomok. A terület "Ősvilági Pompei" néven vált híressé, mert az ottnangi korszak elején lejátszódó riolitos vulkánkitörés (Gyulakeszi Riolittufa Formáció) bevezető portufaszórása növénylenyomatokat őrzött meg, az egykori élőhelyet befedő piroklasztik-ár pedig 11 gerinces állatfaj mintegy 3000 lábnyomát konzerválta. Az ipolytarnóci rétegek előfordulása a világ egyik leggazdagabb komplex lábnyomos lelőhelye.

A geológiai tanösvény elején a 24 millió évvel ezelőtti trópusi tenger aljára lerakódott üledékek láthatók: cápafogak sokasága, ráják és csontos halak maradványai, krokodil, delfin és tengeri tehén csontjai. A trópusi tenger cápafogak ezreit hintette a partszegélyi homokba. Később a tenger visszahúzódott, az ősfolyó partját dzsungel övezte.

A geológiai tanösvény közepén már 21-17 millió éves szárazföldi rétegek találhatók, rajtuk trópusi őserdő többszintes növénytakarójával. Az ipolytarnóci vulkáni képződmények egy megkövesült erdőt rejtenek, a megkövesedett fatörzsmaradványok is gyakoriak a környéken. Az ősfelszín formagazdagsága most tárul fel.

Az ipolytarnóci program részeként a konferencia részvevői megtekintették az évgyűrűket szimbolizáló bejárat mellett a 2007-ben, a bükkábrányi lignitbányában felfedezett és Ipolytarnócra szállított, 8 millió évesre becsült mocsári ciprusok törzseit. Szintén a fogadóépületen belüli mozi teremben , világszínvonalú 4D-s technika, un. motion controll révén elevenedett meg a kutatók előtt a több, mint 10 millió évvel ezelőtti ősvilág.

Az Ipoly-völgy geomorfológiai térképezése (Gábris Gyula, Horváth Gergely)

A folyó Ipolytarnóc-Szob közötti völgyrészlete három szakaszra tagolódik, melyek még további részekre oszthatók:

1. Szobtól Ipolyvecéig tartó szakaszán a folyó ritmusos bevágódása szakaszonként eltérő jellegű többszintes teraszrendszert alakított ki.

2. A Derék-patak és Szécsény között-a Nógrádi-medence belsejében-a magasabb teraszok általában hiányoznak, de a holocén és pleisztocén legvégén kialakult (II/a) szintek jól fejlettek. Csak Balassagyarmat és Ipolyszög környékén van lépcsőzetesen emelkedő szigetrendszer, amely akár 5-6 pleisztocén teraszt is magába foglalhat.

3. Szécsény és Ipolytarnóc között ismét más a völgy jellege.

-Nógrádszakál alatt az Ipoly szinte hordalékkúpszerű teraszrendszert hagyott hátra,

-Nógrádszakál és Litke között az Ipoly áttöréses völgyben fut,

-Litkénél a Dobroda-patak széles völgye torkollik, innen Ipolytarnócig 4-5 terasz és a Dobroda-völgybe beforduló IV. szint széles síkban követhető folytatása nyomozható.