Óvodák
A 2012–2020 közötti időszakban a romániai magyar óvodások száma jelentősen, 14,5%-kal csökkent. Bár minden megyében csökkent a magyar óvodások száma, az apadás differenciáltan ment végbe: a szórványmegyékben jóval nagyobb mértékű volt a csökkenés, egyes megyékben pedig drasztikus visszaesés történt az óvodások számában (pl. Krassó-Szörény és Hunyad megyékben több mint 50%-os csökkenés) (35. térkép).
35. térkép: Magyar nyelvű óvodai nevelésben részesülők számának változása Erdély megyéiben, városok és falvak szerint, 2012–2020
Ugyanakkor meglepő módon a legkedvezőbb értéket is egy szórványmegyében, Temesben regisztrálták, ahol lényegében nem változott az óvodások száma a vizsgált időszakban. Ez elsősorban Temesvár és agglomerációjának (főleg Újszentesnek) a gyarapodásából adódik, de Temes megyében a városokban összességében is növekedett a magyar óvodások száma. Ez az általános trendektől és a demográfiai folyamatoktól eltérő folyamat főként annak köszönhető, hogy egyre több vegyes családból származó, illetve magyarul nem beszélő gyereket íratnak magyar óvodába, akik elvileg magyar, valójában inkább román oktatásban/nevelésben részesülnek. A nem magyar szülők magyar óvodaválasztási stratégiájára egyaránt hatással lehet az óvoda/óvónő jó híre, kedvező elhelyezkedése, vagy a román csoportok telítettsége. Kapitány Balázs (2016) megállapítása szerint több tucat ténylegesen román, hivatalosan magyar tannyelvű csoport mellett országos szinten akár a százas nagyságrendet is elérheti a valóságban legalább részben vegyes nyelvhasználatú, hivatalosan magyar csoportok száma. Bár ennek fordítottjára is van példa, de lényegesen kisebb számban.
Temes megyén kívül is jellemző, hogy a nagyvárosokban, illetve szuburbán zónáikban a magyar óvodások száma nem, vagy csak kis mértékben csökken (36. térkép). Ez tapasztalható Kolozsváron és Nagyváradon is. A kis- és középvárosi kategóriában elsősorban a székelyföldi városok (főleg Székelyudvarhely, Csíkszereda és Gyergyószentmiklós) vannak kedvezőbb helyzetben. A falusi térségekben csak szigetszerűen emelkedik ki néhány község, ahol az óvodások száma nem csökken. Összefüggő, nagyobb ilyen térség mindössze Hargita megyében van, főként Udvarhelyszék és Csíkszék területén (37–43. térkép). A fentiek tükrében némileg meglepő, hogy a magyar óvodások csökkenése hasonló mértékű a városokban (-14%), mint a falvakban (-15%). Ennek oka, hogy a szórványmegyékben a magyar óvodások többsége városi óvodában tanul, ezekben pedig a csökkenés mértéke (Temes és Beszterce-Naszód megye városait leszámítva) kiugró volt.
36. térkép: Magyar nyelvű óvodai nevelésben részesülők számának változása Erdély városaiban és községeiben, 2012–2020
37. térkép: Magyar nyelvű óvodai nevelésben részesülők számának változása Szatmár és Máramaros megyékben, 2012–2020
38. térkép: Magyar nyelvű óvodai nevelésben részesülők számának változása Bihar és Szilágy megyékben, 2012–2020
39. térkép: Magyar nyelvű óvodai nevelésben részesülők számának változása Kolozs és Beszterce-Naszód megyékben, 2012–2020
40. térkép: Magyar nyelvű óvodai nevelésben részesülők számának változása Maros, Hargita és Bákó megyékben, 2012–2020
41. térkép: Magyar nyelvű óvodai nevelésben részesülők számának változása Brassó és Kovászna megyékben és Bukarestben, 2012–2020
42. térkép: Magyar nyelvű óvodai nevelésben részesülők számának változása Hunyad, Fehér és Szeben megyékben, 2012–2020
43. térkép: Magyar nyelvű óvodai nevelésben részesülők számának változása Arad, Temes és Krassó-Szörény megyékben, 2012–2020
Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy a magyar óvodások számának folyamatos csökkenése ellenére a magyar óvodai csoportokba járók aránya az elmúlt évtizedekben végig meghaladta a magyarok arányát az adott korcsoportban. Barna Gergő (2016) szerint ennek hátterében olyan tényezők állnak, mint a többi romániai régiónál fejlettebb erdélyi óvodahálózat, a magyarok körében magasabb óvodai beiratkozási arány, továbbá a nem magyar nemzetiségű (de többnyire magyar anyanyelvű) gyerekek (románok, romák, svábok) részvétele a magyar óvodai nevelésben. Ennek eredményeként míg 1991-ben a vonatkozó magyar korosztály 68%-a járt csak magyar óvodába, addig 2001-ben már 91%-a, 2011-ben pedig 101%-a.
A fenti adatok azonban jelentős regionális különbségeket takarnak. Megyei bontásban vizsgálva egy némileg meglepő kép tárul elénk: Barna Gergő (2016) adatai alapján az óvodai részvétel aránya 2011-ben éppen egyes szórványmegyékben (Beszterce-Naszód, Fehér), illetve Maros megyében volt a legmagasabb, ahol a magyar óvodások száma 15–30%-kal haladta meg a magyar nemzetiségű óvodáskorúak számát (44. térkép).
44. térkép: Ezer 3–6 éves magyar nemzetiségűre jutó magyar óvodások száma Erdély megyéiben, 2011
Bár a másik végletet is szórványmegyék jelentik (Máramaros, Szeben: az óvodások száma 40–50%-kal elmarad a magyar óvodáskorúakétól), mégis a fentiek, továbbá a 2001 óta éppen a szórványmegyékben bekövetkezett nagyobb változások arra engednek következtetni, hogy a magyar óvodáztatásban már 2011-ben is jelentős számban vettek részt nem magyar nemzetiségűek (vélelmezhetően többnyire vegyes házasságból származók), főként a szórványban (45. térkép). Az egyes szórványmegyék közötti jelentős különbségek magyarázatához a makroszintű adatok azonban nem elégségesek, helyi léptékű vizsgálatok szükségesek.
45. térkép: Magyar nyelvű óvodai nevelésben részesülők arányának változása Erdély megyéiben 2002 és 2011 között
Általános iskolák
A romániai magyar általános iskolai tanulók létszámváltozása az óvodásokénál sokkal kedvezőbben alakult a vizsgált időszakban, számuk azonban még így is összességében 8,7%-kal csökkent. A megyék túlnyomó többségében csökkent a magyar nyelven tanuló általános iskolai tanulók száma 2012–2020 között, a legnagyobb mértékű veszteség az erdélyi szórványmegyékben mutatható ki (pl. Beszterce-Naszód, Hunyad, Szeben, Fehér, Máramaros megyékben 30-40%-os csökkenés, Krassó-Szörény megyében 2013-ban megszűnt a magyar nyelvű iskoláztatás), míg a legkisebb a magyar tömbterületeken (pl. Hargita megye: 3%-os csökkenés). Az egyértelmű tömb–szórvány törésvonalát (ld. még Bodó, Márton 2012) azonban – hasonlóan az óvodákhoz – itt is keresztülmetszi Temes megye, ahol nőtt is a magyar tanulók száma (46. térkép).
46. térkép: Magyar tannyelvű általános iskolába járó tanulók számának változása Erdély megyéiben, városok és falvak szerint, 2012–2020
A tanulói létszámok csökkenésének a magyar tannyelvű iskolahálózatra nézve is következményei vannak: az említett megyék mindegyikében több olyan község is van, ahol az elmúlt tíz évben teljesen megszűnt a magyar tannyelvű oktatás, vagy annyira lecsökkent a létszáma, hogy a megszűnés néhány éven belül bekövetkezhet. Megszűnt, vagy kis tanulói létszámmal működő iskolákat elsősorban a partiumi és a székelyföldi tömbök közötti térségben, valamint a dél-erdélyi szórványban találunk. Különösen feltűnő a jelenség a Mezőségben, de jó példa Szeben megye is, ahol 7-ből 4 községben/városban szűnt meg a magyar általános iskola 2012 és 2020 között (47. térkép).
47. térkép: Magyar tannyelvű általános iskolába járó tanulók számának változása Erdély városaiban és községeiben, 2012–2020
A szórványban az intézményi leépüléseknek nem ritkán tannyelvváltás a következménye, itt ugyanis sokkal gyakoribb, hogy nincs elérhető közelségben másik magyar tannyelvű intézmény/tagozat, azaz „a magyar tannyelvű oktatási útvonalak a magasabb iskolai szintek felé elmozdulva kezdenek beszűkülni” (Papp Z. 2016: 193). Ezzel szemben a magyar tömbök területén egy-egy kis létszámú oktatási intézmény megszűnését követően a gyerekek számára általában elérhető közelségben (többnyire községen belül) továbbra is biztosított az anyanyelvű oktatás. Jelentős különbség, hogy míg a szórványban a magyar intézményi leépülés többnyire kényszerhelyzetből adódik, a tömbben megszűnő intézmények többségét szervezett keretek között, községen belüli intézményi átszervezés következtében számolják fel. Utóbbiak általában falvakban működő kis létszámú tagóvodák vagy tagiskolák, amelyek az alacsony diáklétszám és/vagy pénzügyi okok miatt már nem fenntarthatók, ezért oktatási telephelyként felszámolják őket, a gyerekek számára ugyanakkor szervezett keretek között biztosítják az oktatást a község valamely másik településén – általában a községközpontban – működő óvodában, iskolában (Márton 2020)
Ellentétben az óvodákkal, az általános iskolai tanulók elmúlt évtizedbeli létszámváltozását nagyban befolyásolta a falu–város dichotómiája. Míg a falvakban 12,7%-kal, addig a városokban csak 4,1%-kal csökkent a magyar tanulói kontingens. Ennek hátterében több ok is megfigyelhető: a városba ingázó szülők sokszor a gyereküket is a városban iskoláztatják, de szerepet játszhat a minőségi különbség, azaz a városi iskolák magasabb presztízse, szélesebb oktatási kínálata a falusi kisiskolákhoz képest, továbbá az, hogy számos faluban (különösen a szórványban) összevont oktatás működik az alsó vagy akár a felső tagozaton is. Egyes esetekben közrejátszhat a nem magyar anyanyelvűek megjelenése a magyar oktatási rendszerben, ami részben pozitív jelenség, részben pedig hasonló kérdéseket vet fel, mint Kárpátalja esetében. Előbbi tényezők (ingázás, minőségi különbség) szerepe különösen jól megfigyelhető Kolozsváron, ahol a kiterjedt iskolahálózat, a magas presztízsű iskolák lényegében szigetként emelik ki Kolozsvárt (és agglomerációját) Kolozs megyéből. Hasonló figyelhető meg a magyar oktatási központként funkcionáló Marosvásárhelyen, illetve a székelyföldi középvárosokban is (Székelyudvarhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy). Ugyanakkor a partiumi magyarlakta nagyvárosokban, Nagyváradon és Szatmárnémetin ezzel ellentétes folyamat, a tanulók számának enyhe csökkenése látható – annak ellenére, hogy ezekben a városokban is jelentős a környező falvakból származó tanulók aránya. Utóbbi városok vonzáskörzetében az iskolai helyszínváltást, azaz a városi iskolákba való iratkozást a legtöbb esetben a romák aránynövekedése indukálja. A falusi térségekben a helyzet egységesebb: a magyar tömbökön kívül lényegében mindenütt egyöntetű a csökkenés, míg a magyar tömbökön belül mozaikosabb a helyzet, és viszonylag kiterjedtebb területeken kisebb csökkenés, stagnálás, enyhe növekedés a jellemző (a Partiumban Észak-Bihar és Délnyugat-Szatmár, a Székelyföldön Marosszéken és Hargita megye nagyobb részén) (48–54. térkép).
48. térkép: Magyar tannyelvű általános iskolába járó tanulók számának változása Szatmár és Máramaros megyékben, 2012–2020
49. térkép: Magyar tannyelvű általános iskolába járó tanulók számának változása Bihar és Szilágy megyékben, 2012–2020
50. térkép: Magyar tannyelvű általános iskolába járó tanulók számának változása Kolozs és BeszterceNaszód megyékben, 2012–2020
51. térkép: Magyar tannyelvű általános iskolába járó tanulók számának változása Maros, Hargita és Bákó megyékben, 2012–2020
52. térkép: Magyar tannyelvű általános iskolába járó tanulók számának változása Brassó és Kovászna megyékben és Bukarestben, 2012–2020
53. térkép: Magyar tannyelvű általános iskolába járó tanulók számának változása Hunyad, Fehér és Szeben megyékben, 2012–2020
54. térkép: Magyar tannyelvű általános iskolába járó tanulók számának változása Arad, Temes és Krassó-Szörény megyékben, 2012–2020
A fenti adatokat árnyalja, ha a közigazgatási státuszuk szerint tovább bontva vizsgáljuk meg a településtípusokat. A városok esetében megyeközpontokat és egyéb városokat különböztethetünk meg, a falvak esetében pedig községközpontokat és beosztott településeket. A városok közül a megyeszékhelyeken regisztrált csökkenés csak mintegy harmada a normál városokban tapasztalható csökkenésnek, a falvak esetében pedig a közigazgatási szempontból beosztott településeken a magyar tannyelvű oktatás térvesztése szinte kétszerese a községközpont falvak létszámcsökkenésének. Ez tehát egyfajta koncentrálódást jelez a közigazgatási és oktatási centrumok irányába, még ha a falusi intézményekben tanulók arányának a magyar oktatási populáción belüli csökkenése nem is mondható jelentősnek a vizsgált időszakban (1,3%). A centrumok irányába való eltolódás nem csupán a tanulói létszámok szintjén érhető tetten, hanem a magyar nyelvű iskolahálózatban is számos példa utal erre: az elmúlt tíz évben elég gyakori jelenségnek számított Romániában, hogy kis létszámú, az esetek többségében összevont osztályokkal/csoportokkal működő, nehezen fenntartható falusi intézményekben kényszerből vagy önként feladták a magyar nyelvű oktatást, és a diákokat a községközpontban működő felettes intézménybe csoportosították át.
Akárcsak megyei szinten, községi/városi szinten is jelentős különbségeket mutat a tanulói létszám változása a magyarok száma és aránya függvényében. Általánosságban kijelenthető, hogy a magyarok által kis számban és/vagy kis arányban lakott községekben/városokban a legnagyobb mértékű a létszámcsökkenés, pl. az 500 fő alatti magyar lakossággal rendelkező községekben/városokban harmadával, illetve a 10%-nál kevesebb magyar lakosú községekben/városokban 14%-kal kevesebb gyerek tanult 2020-ban a magyar nyelvű oktatásban, mint 2012-ben. Ezzel szemben a magyar többségű községekben/városokban a csökkenés mindössze 7%-os, a 10 ezer főt meghaladó magyar közösségek esetében pedig a magyar tanulók létszáma 3%-kal még nőtt is.
A két tényezőt együtt vizsgálva, azonosítható egy településkategória, amely esetében a magyar általános iskolai oktatás térvesztése a 40%-ot is meghaladja: azokról a községekről/városokról van szó, ahol a magyarok száma 500 fő, aránya pedig 10% alatt van. Ezzel szemben a 10 ezer főnél több magyarnak otthont adó városok esetében – lényegében a magyarok arányától függetlenül – pozitív az egyenleg. Ugyanakkor két további megállapítás is tehető e tekintetben: egyrészt a magyarok által kisebbségben lakott települések közül csak a 10 ezer főt meghaladó magyar közösségek esetében mondható kedvezőnek a magyar oktatás létszámváltozása (8 ilyen város létezik), az összes többi esetben jelentős, legalább 10%, de nem ritkán a 25–30%-ot is meghaladja a veszteség mértéke; másrészt az 500 fő alatti magyar közösségek esetében a magyarok községen belüli arányától függetlenül jelentős mértékben csökkent a magyar tannyelvű oktatásban részt vevők száma. Az utóbbi lélekszám alatti magyar közösségekben a magyar oktatás fenntartása akár már középtávon is problémás lehet. Mindez azt jelzi, hogy a tanulói létszám változásában elsősorban nem a magyarok aránya, hanem a magyarok lélekszáma a meghatározó egy adott településen.
A településszintű folyamatok kapcsán a számadatokon túl megfigyelhető, hogy a kedvezőtlenebb demográfiai adottságokkal rendelkező szórványtelepüléseken is több olyan oktatásszervezési beavatkozásra van példa, amelyek jelentősen hozzájárultak a magyar oktatás helyzetének stabilizálásához, illetve képesek voltak a magyarul tanulók számának csökkenését mérsékelni vagy akár megállítani. A két legjelentősebb ezek közül valószínűleg az önálló magyar tannyelvű iskolák alapítása (vagy a meglévők megerősítése), illetve a szórványkollégiumok létrehozása. Előbbi elsősorban nagyobb városokra jellemző (pl. Arad, Déva, Nagybánya, Szamosújvár, Temesvár, Torda), és kistérségek vagy akár egész megyék oktatására nézve jelentős hatással lehet, utóbbiak többnyire kisebb települések vagy oktatási kistérségek vonatkozásában eredményeznek helyi lépték szerint jelentős változásokat (pl. Magyardécse, Magyarfülpös, Magyarlapád, Segesvár, Válaszút, Vice). Természetesen kedvezőtlen demográfiai adottságok mellett a magyar oktatásban tanulók számának csökkenését ezek a beavatkozások, programok is csak ideig-óráig képesek megakadályozni, azonban azt mindenképpen látni kell, hogy ezek hiányában a magyar oktatás térvesztése akár már egy évtizedes távlatban is valószínűleg sokkal jelentősebb mértékű lett volna, kiváltképp a szórványban.
Az első osztályosok (2012-től az iskolakezdő 0. évfolyamosok) számának területi megoszlása és változása nagy hasonlóságot mutat az általános iskolai tanulók összességénél leírtakhoz. Ugyanakkor a 2012-es strukturális változást (nulladik évfolyam bevezetése az általános iskolában) övező szülői kivárás (pl. gyerekek óvodában tartása) miatt a 2012-es adatok jelentősen alacsonyabbak a többi évnél, így az elsősök esetén tágabb időhorizontot, a 2010–2020 közötti változást vizsgáljuk. E periódusban az elsősök száma az összes általános iskolás tanuló számánál valamivel nagyobb mértékben, 14%-kal csökkent, jól leképezve az erdélyi magyarok demográfiai folyamatait. Ennek megfelelően nem meglepő, hogy a szórványmegyékben a csökkenés nagyobb mértékű (Hunyadban harmadára, Fehér és Szeben megyében kevesebb mint a felére, Beszterce-Naszód és Máramaros megyében több mint a felére esett vissza az elsősök száma), mint a tömbben. Ugyanakkor a legkedvezőbb értékeket nem a tömbben, hanem átmeneti (Kolozs: +2%), illetve szórványhelyzetű megyékben (Temes: +13%) regisztrálták (55. térkép).
55. térkép: Magyar tannyelvű általános iskolába járó első osztályos tanulók számának változása Erdély megyéiben, 2010–2020
Azt azonban itt is meg kell jegyezni, hogy e viszonylag kedvező érték elsősorban Temesvárnak köszönhető, ahol az elsősök száma harmadával nőtt. Temesvár esetében a folyamat mögött részben az áll, hogy a leépülő oktatási helyszínekről egyre több nem temesvári magyar gyereket iskoláznak be a temesvári iskolák, másrészt valószínűsíthető, hogy a tudatos fejlesztésekkel sikerült olyan vegyes vagy akár magyar családokból származó gyerekeket is becsatornázni, akik máskülönben román oktatásba mentek volna. Erre bőven volt demográfiai tartalék, hiszen Temes megyében 2011-ben a magyar gyerekek alig több mint harmada járt magyar iskolába.
Erdély esetében – Szlovákiával és Kárpátaljával ellentétben – az általános iskolai tanulók számának alakulása nem válik el a demográfiai folyamatoktól, azaz folyamatosan csökken a tanulók száma. Sőt, a romániai magyar nyelvű közoktatás egészére vonatkozóan azt mondhatjuk, hogy a 2011–2020 között regisztrált 11,8%-os csökkenés meghaladja a romániai magyar anyanyelvű óvodás- és iskoláskorú népesség 2011 és 2021 közötti időszakra becsült csökkenésének mértékét: Kiss Tamás és Csata István (2019) népesség-előreszámítása a szóban forgó időszakra a 3–18 év közöttiek esetében 8,8%-os becsült népességcsökkenéssel számol. A tízéves létszámcsökkenés tekintetében a legjobb mutatókkal Kolozs, Hargita, Temes és Bihar megyék rendelkeznek, ahol a tanulói létszám kevesebb mint 10%-kal csökkent az elmúlt évtizedben – ezek közül mindössze kettőben (Temesben és Kolozsban) alacsonyabb a magyar oktatási populáció létszámának csökkenése a magyar anyanyelvűek számának becsült csökkenésénél.
Ha csak a magyar tannyelvű általános iskolába járókat vizsgáljuk, akkor azt láthatjuk, hogy az összes romániai iskoláshoz mért arányuk elmarad a magyarok arányától a vonatkozó korcsoportban, ugyanakkor a különbség 2002-től kezdődően egyre kisebb. Ez összefügg a beiskolázási arány javulásával is: míg 1991-ben még csak a magyar általános iskolás korúak 75%-a járt magyar iskolába, addig ez az arány 2001-ben már 85%, 2011-ben pedig 90% volt. Barna Gergő (2016) becslése szerint – figyelembe véve, hogy nincs teljes átfedés az iskoláskorúak és az iskolai tanulók között, illetve vannak évismétlések, továbbá úgy kalkulálva, hogy a magyar anyanyelvűek száma 4-5%-kal meghaladja a magyar nemzetiségűekét – a nem anyanyelvükön tanuló magyar gyerekek aránya 12–14% körül lehetett 2011-ben.
Regionális bontásban vizsgálva jól látható, hogy a beiskolázási arány – szemben az óvodákkal – a tömbben a legkedvezőbb: a Székelyföld megyéiben ezer magyar nemzetiségű iskoláskorúra 968–980, a partiumi megyékben 936–958 magyar iskolás jut (56. térkép).
56. térkép: Ezer 7–14 éves magyar nemzetiségűre jutó magyar általános iskolai tanuló száma Erdély megyéiben, 2011
Ezzel szemben a szórványmegyékben, kiváltképp Szebenben (331), Temesben (345) és Máramarosban (450) ezen érték sokkal kedvezőtlenebb – annak ellenére is, hogy a 2001–2011 közötti időszakban a szórványmegyéket (főként Hunyad, Fehér és Arad megyéket) jellemezte a legnagyobb javulás e mutatóban (57. térkép).
57. térkép: Magyar tannyelvű általános iskolákba való beiskolázási arány változása Erdély megyéiben 2002 és 2011 között
Érdekesség, hogy Temes megyét – ami a magyar óvodások és iskolások számának változását tekintve Erdélyen belül összességében is az egyik legjobb helyzetben lévő megye – milyen alacsony bázisérték jellemzi a vizsgált időszak kezdetén. A Temes megyében (és azon belül főleg Temesváron) lejátszódó folyamatok, trendek és mögöttes tényezők tehát rokon vonásokat mutatnak részben a Pozsony, részben az Ungvár esetében látottakkal.
A magyar általános iskolai tanulók számának elmúlt évtizedbeli változása Erdélyen belül elsősorban a tömbösödés folyamatára világít rá. Az 5. táblázatból jól látható, hogy az iskoláskorúak, de még inkább a magyar iskolába járók felülreprezentáltak a tömbterületeken, és utóbbiak súlya fokozatosan nő – amit a szórványmegyék súlyának csökkenése ellenpontoz. A teljes magyar népesség és az iskoláskorú magyar népesség különbsége jól mutatja, hogy a szórvány már eleve elöregedettebb korstruktúrával jellemezhető, ehhez járul még hozzá az alacsonyabb beiskolázási arány. Viszonylagos kivételt Temes megye jelent, ahol bár a szórvány egészét tekintve is jelentősen elmarad a magyar tanulók aránya az iskoláskorúakétól, de a különbség csökkent az elmúlt évtizedben. Fontos megjegyezni, hogy a tömb megyéi sem egységesek ebből a szempontból. Még a Székelyföldön belül is látványos, hogy Hargita megye részesedése kiemelkedően nő, míg Marosé stagnál, Kovásznáé pedig enyhén csökken.
A Partiumból Szatmár megye esete érdekes, ahol az elmúlt évtizedben az általános iskolai tanulók részesedése enyhén, az első osztályosoké nagyobb mértékben csökkent. A jelenség hátterében részben a magyar nyelvű romák állhatnak, akiknek bár az aránya a magyar anyanyelvű iskoláskorú populáción belül kiemelkedően magas, 30% körül van Kiss Tamás (2016) számításai szerint, mégis jelentős részük egyáltalán nem vesz részt a magyar oktatásban, továbbá egyes esetekben megfigyelhető az önálló alsó tagozatos általános iskolák elvégzése utáni tannyelvváltás – elsősorban strukturális okok miatt.
Erdélyben a magyar általános iskolai tanulóknak a magyar tömbökbe való egyre nagyobb koncentrálódása (2012: 86,6%, 2020: 87,7%) összefüggésben van azzal is, hogy magyar anyanyelvű romákat elsősorban a magyar tömb területén találunk, akik egyre nagyobb hányadát adják a magyar anyanyelvű iskoláskorú népességnek. Kiss Tamás (2016) becslése alapján a romák részesedése a magyar anyanyelvű iskoláskorúakból nemcsak a már említett Szatmár megyében magas (30%), hanem Kovászna (24%), Bihar (20%), Hargita és Maros megyékben (16-16%) is. Ez – hasonlóan a szlovákiai és kárpátaljai példákhoz – egyes esetekben, de nem szükségszerűen, iskolai szegregációhoz, tannyelvváltáshoz vagy akár iskolai helyszínváltáshoz vezetett (Kiss 2016).
Középiskolák
Hasonlóan a többi Kárpát-medencei nagyrégióhoz, 2010 és 2020 között a romániai magyar középiskolai tanulók száma is nagyobb ütemben csökkent (-14%), mint az általános iskolai tanulók száma. A középiskolai oktatást alkotó két képzési típust – a líceumot, valamint a szakiskolai oktatást – eltérő trendek jellemzik: a líceumi oktatásban szinte folyamatos a tanulói létszámcsökkenés, és a vizsgált tízéves periódusban itt a legnagyobb a bruttó veszteség (mintegy 30%), a szakiskolai oktatásban ezzel szemben több mint hatezer fővel többen tanulnak 2020/21-ben, mint tíz évvel korábban. Az okok elsősorban arra vezethetők vissza, hogy 2009-ben teljesen átalakították a szakképzést, a szakmunkásképzők helyett a technológiai líceumi szakoktatásra fektetve a hangsúlyt, aminek következményeként a magyar nyelvű szakiskolai oktatás a 2011/12. tanévre szinte teljesen leépült. Ezt követően egyfajta átmeneti időszak következett, néhány évig alacsony beiskolázási számok mellett fenntartották a szakoktatás különböző formáit. A magyar nyelvű szakiskolai oktatásban már a 2013/14-es tanévtől kimutatható számottevőbb létszámnövekedés, de az igazán jelentős változásra a 2014/15-ös tanévtől került sor, amikor újraindult a hároméves szakképzés: azóta szinte folyamatosan nőtt a szakoktatás létszáma; a 2020/21-es tanévben meghaladta a 6400 főt a magyar szakoktatásban részt vevő diákok száma.
A középiskolai diákok létszámváltozásának területisége egyrészt jól illeszkedik a tömb–szórvány törésvonalára, másrészt korrelál a magyar közösség települési számával is. E két tényező természetesen részben összefügg, hiszen a legnagyobb magyar közösségek többnyire a tömb megyéiben találhatók. Azon településeken, ahol a magyar középiskolai tanulók száma eléri az ezer főt, a csökkenés feleakkora mértékű, mint az országos átlag. Kiemelkednek azok a nagyvárosok (Marosvásárhely, Kolozsvár, kisebb mértékben Nagyvárad és Szatmárnémeti), ahol a legnagyobb presztízsű középiskolák találhatók, és ahol van lehetőség magyar nyelven továbbtanulni. Ennek megfelelően Marosvásárhelyen nőtt, Kolozsváron nem változott a középiskolai tanulók száma, míg Nagyváradon és Szatmárnémetin enyhe (7% körüli) csökkenés volt megfigyelhető. E települések tágabb környezetükből is vonzzák a diákokat, tehát itt a tanulók számának változása elválik a helyi demográfiai trendektől. Ugyanakkor a székelyföldi középvárosokban – bár az értékeik az átlagnál kedvezőbbek – nem figyelhető meg hasonló regionális szerepkör (58. térkép).
A skála ellenpontján a szórványmegyék középiskolái, illetve a tömb kisvárosainak/falvainak kisebb középiskolái állnak. Ezen intézményekben nem ritka az 50-60%-os tanulói létszámcsökkenés (pl. Tasnád, Szilágycseh, Kraszna, Dicsőszentmárton, Nagybánya, Szentegyháza, Csíkdánfalva), sőt akár a középiskolai oktatás teljes megszűnése sem, ahogy az napjainkra megvalósult Szeben megyében, illetve Bethlenben, Sáromberkén (Nagyernye község) és Lázárin. A fenti jelenségek a szórványban elsősorban a demográfiai folyamatokkal függenek össze, míg a tömbterületeken a diákoknak a nagyobb települések magasabb presztízsű középiskoláiban való koncentrációjára hívják fel a figyelmet. Ugyanakkor fontos megemlíteni a strukturális tényezőket is: általánosságban azon intézményekben, ahol 2010 után sikerült újjáépíteni a szakiskolai oktatást, általában alacsonyabb a középiskolai oktatásban tanulók számának csökkenése. A középiskolai oktatás szerkezeti átalakítása az egyik oka annak, hogy például Fehér és Kolozs megyékben a középiskolai tanulók számának csökkenése kisebb mértékű (7%, ill. 3%), mint a többi szórványmegyében.
A középiskolai tanulók számának jelentős csökkenése ellenére a határon túli nagyrégiók közül Erdélyben az egyik legmagasabb azok aránya, akik magyar nyelven végzik középiskolai tanulmányaikat: 2010 körül Papp Z. Attila (2012a) becslése szerint a magyar nemzetiségű középiskolások 75%-a, míg napjainkban – Kiss Tamás és Csata István (2019) korcsoportos demográfiai előrejelzésére alapozva – a 15–18 éves magyar nemzetiségűek 65–70%-a járhat magyar középiskolába. A legújabb, 2019-es, Tanügyi barométer című felmérés szerint a magyar nemzetiségű diákok mintegy 88%-a tanul magyar nyelven – ám ez az adat magába foglalja az általános és a középiskolai szintet is (Barna 2021).
58. térkép: Magyar tannyelvű középiskolába járó tanulók számának változása Erdély megyéiben, 2010–2020
Irodalom
Barna G. (2016): Az oktatás számokban. A romániai magyar közoktatás 1990 és 2014 között. In: Barna G., Kapitány B., Kiss T., Márton J., Toró T.: Iskolák veszélyben. Tanulmányok a Székelyföldön kívüli magyar oktatás helyzetéről. Kolozsvár: Nemzeti Kisebbségkutató Intézet. 11–32.
Barna G. (2021): Diákok nemzetisége a magyar iskolahálózatban. Erdélystat, 2021. 09. 14. Letöltés
Bodó B., Márton J. (2012): Magyar iskolaválasztás Erdélyben. Kisebbségkutatás, 21. 3. 418–472. Letöltés
Kapitány B. (2016): Lemorzsolódási pontok a romániai magyar oktatási rendszerben. In: Barna G., Kapitány B., Kiss T., Márton J., Toró Tibor: Iskolák veszélyben. Tanulmányok a Székelyföldön kívüli magyar oktatás helyzetéről. Kolozsvár: Nemzeti Kisebbségkutató Intézet. 61–98.
Kiss T. (2016): Romák a magyar tannyelvű oktatásban. Arányok, folyamatok és kihívások. In: Barna G., Kapitány B., Kiss T., Márton J., Toró Tibor: Iskolák veszélyben. Tanulmányoka Székelyföldön kívüli magyar oktatás helyzetéről. Kolozsvár: Nemzeti Kisebbségkutató Intézet. 99–149.
Kiss T., Csata I. (2019): Népesedési perspektívák Erdélyben: 2011–2031. A magyar anyanyelvűek számának és arányának várható alakulása. Erdélystat, 2019. 04. 23. Letöltés
Márton J. (2020): A romániai magyar tannyelvű közoktatás elmúlt tíz éve a tanulói létszámadatok tükrében. Kisebbségi Szemle, 5. 4. 7–35. Letöltés
Papp Z. A. (2012a): Az iskolaválasztás motivációi és kisebbségi perspektívái. Kisebbségkutatás, 21. 3. 399–41. Letöltés
Papp Z. A. (2016): Változatok erdélyi szórványoktatásra. Regio, 24. 4. 173–195. Letöltés
Térképek
- 35. Magyar nyelvű óvodai nevelésben részesülők számának változása Erdély megyéiben, városok és falvak szerint, 2012–2020
- 36. Magyar nyelvű óvodai nevelésben részesülők számának változása Erdély városaiban és községeiben, 2012–2020
- 37. Magyar nyelvű óvodai nevelésben részesülők számának változása Szatmár és Máramaros megyékben, 2012–2020
- 38. Magyar nyelvű óvodai nevelésben részesülők számának változása Bihar és Szilágy megyékben, 2012–2020
- 39. Magyar nyelvű óvodai nevelésben részesülők számának változása Kolozs és Beszterce-Naszód megyékben, 2012–2020
- 40. Magyar nyelvű óvodai nevelésben részesülők számának változása Maros, Hargita és Bákó megyékben, 2012–2020
- 41. Magyar nyelvű óvodai nevelésben részesülők számának változása Brassó és Kovászna megyékben és Bukarestben, 2012–2020
- 42. Magyar nyelvű óvodai nevelésben részesülők számának változása Hunyad, Fehér és Szeben megyékben, 2012–2020
- 43. Magyar nyelvű óvodai nevelésben részesülők számának változása Arad, Temes és Krassó-Szörény megyékben, 2012–2020
- 44. Ezer 3–6 éves magyar nemzetiségűre jutó magyar óvodások száma Erdély megyéiben, 2011
- 45. Magyar nyelvű óvodai nevelésben részesülők arányának változása Erdély megyéiben 2002 és 2011 között
- 46. Magyar tannyelvű általános iskolába járó tanulók számának változása Erdély megyéiben, városok és falvak szerint, 2012–2020
- 47. Magyar tannyelvű általános iskolába járó tanulók számának változása Erdély városaiban és községeiben, 2012–2020
- 48. Magyar tannyelvű általános iskolába járó tanulók számának változása Szatmár és Máramaros megyékben, 2012–2020
- 49. Magyar tannyelvű általános iskolába járó tanulók számának változása Bihar és Szilágy megyékben, 2012–2020
- 50. Magyar tannyelvű általános iskolába járó tanulók számának változása Kolozs és BeszterceNaszód megyékben, 2012–2020
- 51. Magyar tannyelvű általános iskolába járó tanulók számának változása Maros, Hargita és Bákó megyékben, 2012–2020
- 52. Magyar tannyelvű általános iskolába járó tanulók számának változása Brassó és Kovászna megyékben és Bukarestben, 2012–2020
- 53. Magyar tannyelvű általános iskolába járó tanulók számának változása Hunyad, Fehér és Szeben megyékben, 2012–2020
- 54. Magyar tannyelvű általános iskolába járó tanulók számának változása Arad, Temes és Krassó-Szörény megyékben, 2012–2020
- 55. Magyar tannyelvű általános iskolába járó első osztályos tanulók számának változása Erdély megyéiben, 2010–2020
- 56. Ezer 7–14 éves magyar nemzetiségűre jutó magyar általános iskolai tanuló száma Erdély megyéiben, 2011
- 57. Magyar tannyelvű általános iskolákba való beiskolázási arány változása Erdély megyéiben 2002 és 2011 között
- 58. Magyar tannyelvű középiskolába járó tanulók számának változása Erdély megyéiben, 2010–2020