Az óvodai és iskolai tanulói létszámok alakulása: regionális folyamatok - Ukrajna

Óvodák

Amíg Kárpátalján bő egy évtizeddel ezelőtt a magyar óvodák a csökkenő gyerekszámmal küzdöttek (Ferenc, Séra 2012), addig a 2010-es évek második felében a folyamat megfordult, és egyre több magyar tanítási nyelvű óvodai csoportban a túljelentkezés volt jellemző. A jelenség magyarázatául szolgál, hogy egyrészt 2010-ben törvényt hoztak Ukrajnában az iskolába lépés előtti legalább egy év kötelező óvodáztatásról, anélkül, hogy a férőhelyeket bővítették volna. Másrészt a túljelentkezéseket magyarázza az is, hogy megnőtt a magyar nyelv iránti kereslet a vegyes és az ukrán családok körében (Kovály et al. 2017). A helyi társadalmi-gazdasági viszonyok – elsősorban a kelet-ukrajnai válság kitörését követő – rosszabbodásával és a 2011 óta elérhető egyszerűsített honosítással járó előnyökkel összefüggésben (magyar útlevéllel megnyílik a lehetőség az Európai Unió területén munkavállalásra) a szülők egy része kitörési stratégiát lát a magyar nyelvtanulásban (Beregszászi 2016 ; Ferenc, Nánási-Molnár 2018). A fentiek mellett fontos vonzerő, hogy 2016 óta a magyar állami finanszírozású Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program keretében újonnan épített vagy megújult, részben vagy egészben magyar oktatási nyelvű intézmények modernebbek és jobban felszereltek az ukrán átlagnál. A magyar nyelvű intézményekbe beiskolázott gyermekek után járó oktatás-nevelési támogatás pedig főként a periférikus fekvésű, elszegényedett településeken jelent további ösztönző tényezőt arra, hogy a szülők oda írassák gyermekeiket.

Mindezek a tényezők hatékonyan ellensúlyozták a magyar népesség jelentős mértékű elvándorlását, így a rendelkezésre álló szórványos adatok alapján (pl. Balogh 2009) 2006 és 2014 között – elsősorban a kötelezővé váló legalább egy év óvodáztatás hatására (Papp Z. 2012a) – 13%-kal, majd 2014 és 2018 között 10%-kal nőtt a magyar tannyelvű intézménybe járó óvodások száma. Ugyanakkor 2018 és 2020 között a korábbi növekedés megállt, megfordult, így az óvodások száma visszaesett a 2014-es szintre. Az adatok összevethetőségét és értelmezését azonban nehezíti, hogy 2020-ban a Covid–19 pandémia hatására sokan otthon tartották a gyereküket.

A fent vázolt folyamatok jelentős egyenlőtlenségekkel mentek végbe. Elsősorban a falu–város dimenziója mutat hatalmas különbségeket. A vizsgált 2014–2020 közötti időszakban a városokban (ideértve az ukrán közigazgatás speciális, falu és város közötti kategóriáját, a városi típusú településeket) az óvodások létszáma 10%-kal nőtt, a falvakban ugyanennyivel csökkent (23–24. térkép).

23. térkép: Magyar nyelvű óvodai nevelésben részesülők számának változása Kárpátalja településein, 2014–2020

24. térkép: Magyar nyelvű óvodai nevelésben részesülők számának változása Kárpátalja járásaiban, városok és falvak szerint, 2014–2020

A városokon belül is kiemelkednek a nyelvhatár menti nagyobb városok, ahol a magyarok aránya alacsony (Ungvár, Huszt, Nagyszőlős). 2018-ig ebbe a sorba illeszkedett Munkács is, azonban az utána következő két év alatt harmadával esett vissza az óvodások száma. A városok magas értékei mögött egyértelműen a vegyes és homogén ukrán családokból származók állnak. A terepi tapasztalatok alapján az ukrán nyelvű gyerekek megjelenésével az ukrán nyelv válik a kommunikáció nyelvévé ezekben az óvodai csoportokban (Erőss et al. 2020).

Hasonló a helyzet a Felső-Tisza-vidék szórványtelepülésein, ahol a magyar óvodák 1989-es megnyitása óta jellemző, hogy a magyar nemzetiségű gyerekek csak az öszszes óvodás kevesebb mint felét teszik ki (Gabóda 2007). Amint arra már Ilyés Zoltán is rávilágított másfél évtizede, a Katolikus Karitász által Bustyaházán, Aknaszlatinán, Nagybocskón és Gyertyánligeten alapított és fenntartott óvodák szociális szerepe (pl. étkeztetés) sok tekintetben fontosabb, mint nevelési intézmény mivolta, így ezek az óvodák inkább csak papíron magyar és katolikus óvodák. A szülők többsége ukrán, a magyar szülők gyermekeikkel otthon nem vagy alig beszélnek magyarul (Ilyés 2005). Ennek a jelenségnek is köszönhető, hogy pl. a 300 fős magyarságú Bustyaházán kétszer annyi (50) magyar tannyelvű csoportba járó óvodás van, mint a 2000 magyart számláló Técsőn.

A falusi térségek közül a legkedvezőbb képet a Beregszászi járás rurális terei mutatják; itt a falvak többségében nem csökkent az óvodások száma. A magyar etnikai tömb többi részén, az Ungvári, Munkácsi és Nagyszőlősi járásokban egyöntetűen 20% körüli mértékben csökkent a magyar óvodások száma. Ennek hátterében – a járványhelyzeten túl – a legfontosabb tényező a magyar népesség folytatódó elvándorlása, amelynek eredményeként az óvodáskorúak száma is évről évre csökken (Molnár et al. 2019).

2018-ban a magyar kötődésű (homogám magyar vagy vegyes családból származó) óvodás korosztály száma a becslések szerint meghaladta az 5000 főt – a mintegy 2000 főre becsült óvodás korú, magyar anyanyelvű cigányság nélkül számítva –, közülük kb. 4500–4600 gyerek lehet magyar nemzetiségű (Molnár et al. 2019).

A 2018/19-es évben magyar vagy vegyes (magyar–ukrán) tannyelvű óvodai csoportba hozzávetőleg 4900 gyerek járhatott, így e két érték egybeesése látszólag azt mutatja, hogy a magyar gyerekek szinte teljes mértékben magyar óvodába járnak. Ugyanakkor a becslések szerint a magyar óvodába járók közel 20%-a homogám ukrán családokból származik, így azt feltételezzük, hogy a magyar nemzetiségű óvodáskorúak mintegy 80–85%-a járt magyar óvodába 2018-ban.

A magyar óvodások száma főként ott haladja meg a magyar óvodáskorúak számát, ahol jelentősebb magyar cigány közösségek élnek (azaz általánosságban a magyar tömb területén és Munkácson), illetve azokban a városokban, ahol a vegyes vagy homogám ukrán családokból származók részvétele is jelentős a magyar óvodákban (pl. Beregszász, Munkács, Szolyva) (25. térkép).

25. térkép: Ezer 3–5 éves magyar kötődésű gyerekre jutó magyar óvodások száma Kárpátalja járásaiban, 2018

Ezek alapján a magyar nyelvű cigányság magyar óvodai részvétele jelentősebb lehet, mint előzetesen feltételeztük, bár még így is meglehetősen alacsony, becslésünk szerint a magyar óvodába járók kevesebb mint 10%-a.

Általános iskolák

Az óvodákhoz hasonlóan bő egy évtizede a kárpátaljai magyar iskolák jelentős része is küzdött a fennmaradásért, hogy elégséges számú gyermeket tudjanak beiskolázni. Azonban a 2014/15-ös tanévtől, azaz az Euromajdan és a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus kirobbanását követően jelentősen, évi átlagos 3%-kal növekedett a magyar iskolákba járó tanulók száma. Mindezek eredményeként tíz év alatt 13,4 ezerről 15,8 ezerre, 17%-kal nőtt a magyar általános iskolai tanulók száma, dacára a demográfiai folyamatoknak (természetes fogyás, elvándorlás). Az okok nagyon hasonlóak az óvodáknál leírtakhoz: a magyarországi támogatások, valamint a magyar nyelv presztízsének, hasznosságának emelkedése 2014-et követően egyrészt megnövelte a magyar iskolába iratkozó magyar nemzetiségű diákok arányát, másrészt – elsősorban a városokban – kiugróan megnövelte a magyar iskolába járó nem magyar anyanyelvű (általában vegyes családból származó, vagy magyar felmenőkkel rendelkező) tanulók számát.

26. térkép: Magyar tannyelvű általános iskolába járó tanulók számának változása Kárpátalja településein, 2010–2019

Utóbbit jól szemlélteti, hogy a tanulók számának legnagyobb mértékű, legalább kétszeres növekedését olyan nyelvhatármenti vagy szórványhelyzetű városokban regisztrálták, ahol a magyarok aránya alacsony: Técső (167%-os növekedés), Szolyva (143%), Ungvár (109%), Huszt (108%) (26. térkép). Mindez arra is felhívja a figyelmet, hogy a korábban jellemző – és a Kárpát-medencében is általános – folyamatokkal szemben Kárpátalján 2010 és 2019 között a szórványban nem pusztán növekedett a magyar iskolai tanulók száma, hanem jóval nagyobb mértékben növekedett (32%), mint a tömbben (13%). E jelenségnek azonban fontos szakmai-pedagógiai következményei vannak e településeken: a nem magyar anyanyelvű gyermekek megjelenése az iskolában azt is jelenti, hogy a tanítási idő jelentős része a magyar nyelv tanítására, a magyarul nem beszélők felzárkóztatására megy el, továbbá a gyerekek közötti kommunikáció nyelve sok esetben az ukrán. Minderre a pedagógusok többsége nincs felkészülve, így a magyar tannyelvű oktatás ezen helyszíneken akár versenyhátrányba is kerülhet.

27. térkép: Magyar tannyelvű általános iskolába járó tanulók számának változása Kárpátalja járásaiban, városok és falvak szerint, 2010–2019

Ahogy az a fent kiemelt települések listájából is sejthető, az óvodákhoz hasonlóan az iskolák esetében is jelentős tagoló tényező a falu–város kettőssége (27. térkép). A városokban sokkal nagyobb mértékben nőtt a magyar iskolai tanulók száma (31%), mint a falvakban (9%). Aknaszlatinát leszámítva az összes városban és városi típusú településen nőtt a magyar tannyelvű általános iskolákba járók száma. A falvak esetében a területi mintázat árnyaltabb, azonban jól megfigyelhető egy magas növekedéssel jellemezhető térség Beregszász és Nagyszőlős között – vélhetőleg összefüggésben e térség hagyományosan magasabb természetes szaporodásával. Ennek ellenpontjaként a Beregszász–Bátyú–Munkács háromszögben kirajzolódik egy összefüggő térség, ahol a tanulók száma csökken (28–30. térkép).

28. térkép: Magyar tannyelvű általános iskolába járó tanulók számának változása az Ungvári, Munkácsi és Szolyvai járásban, valamint Ungváron, Munkácson és Csapon, 2010–2019

29. térkép: Magyar tannyelvű általános iskolába járó tanulók számának változása Beregszászi és Nagyszőlősi járásban, valamint Beregszászon, 2010–2019

30. térkép: Magyar tannyelvű általános iskolába járó tanulók számának változása a Huszti, Técsői és Rahói járásban, valamint Huszton, 2010–2019

Azt, hogy a magyar nyelvű taníttatás családi stratégia lett 2014-től kezdve, mi sem mutatja plasztikusabban, mint az elsősök számának óriási mértékű növekedése. 2010-hez képest 2019-ben 44%-kal több magyar elsőst írattak magyar tanítási nyelvű osztályokba (azt azonban meg kell említeni, hogy a 2019-ben regisztrált közel 2100 magyar első osztályos tanuló a hatalmas növekedés ellenére még mindig enyhén elmarad a másfél évtizeddel korábbi értékektől). E kiugró növekedés természetesen teljesen független az elmúlt évtizedben zajló demográfiai folyamatoktól, azaz a magyar nemzetiségű iskoláskorúak számának fokozatos csökkenésétől. A háttérben ugyanazokat a tényezőket azonosíthatjuk, mint a teljes iskolás populáció esetében: a nem magyar anyanyelvűek egyre nagyobb részvételét a magyar iskolákban, a magyar nemzetiségűek emelkedő mértékű beiskolázási arányát a magyar iskolákba, valamint a növekvő számú magyar anyanyelvű cigányság magyar iskolázását. Az első tényező fontosságát jól mutatja, hogy a szórványban az első osztályosok számának növekedése (58%) jelentősen meghaladta a tömb – egyébként szintén nagymértékű, 40%-os – gyarapodását. Külön kiemelendő a Técsői járás és Ungvár növekedése, ahol az elsősök száma tíz év alatt majdnem megháromszorozódott, sőt, magában Técső városában négyszeresére nőtt. Ennek tükrében nem meglepő, hogy az elsősök esetében is számottevően nagyobb volt a növekedés a városokban (53%), mint a falvakban (39%) (31. térkép).

31. térkép: Magyar tannyelvű általános iskolába járó első osztályos tanulók számának változása Kárpátalja járásaiban, 2010–2019

Kárpátaljára vonatkozóan eddig nem láttak napvilágot becslések arról, hogy a magyar nemzetiségű gyerekek mekkora hányada jár magyar általános iskolába. Az mindenesetre tudható, hogy bő tíz évvel ezelőtt a magyar nemzetiségű diákok egyre nagyobb hányada választotta a többségi nyelvű iskoláztatást – párhuzamosan a magyar nyelvű oktatás presztízsének csökkenésével. A kisebb falusi iskolák sok esetben csak a magyar anyanyelvű roma kisiskolásoknak köszönhetően tudnak megmaradni. Molnár József és szerzőtársai szerint (Molnár et al. 2016) 2008/09-ben a cigány gyerekek (2872 fő) a magyar nyelven tanulók létszámának a 17,1%-át adták, Papp Z. Attila (2012b) a 2011/12-es tanévre 21%-ra becsülte arányukat, míg a 2015/16-os tanévben ugyanez az érték 28%-ra nőtt (Molnár et al. 2016). Mindezt alátámasztja, ha a SUMMA 2017 felmérés (Tátrai et al. 2018) alapján a magyar nyelvű cigányok nélkül számított magyar iskoláskorúak (homogám magyar, ill. vegyes családból származók) számát összevetjük a magyar iskolákba járók számával. Ugyanis az a némileg meglepő kép tárul elénk, hogy a magyar iskolába járók száma 30%-kal meghaladja a magyar iskoláskorúak számát. A legnagyobb különbség általában ott mutatkozik, ahol a legnagyobb magyar anyanyelvű roma közösségek élnek (Munkács: 4,9-szeres, Ungvár: 2,6-szoros, Beregszász: 2,2-szeres, Ungvári járás: 1,5-szörös, Munkácsi járás: 1,4-szeres különbség). Mindez azt sejteti, hogy a különbség elsősorban a magyar anyanyelvű cigányok jelenlétének köszönhető, akik ezen számok alapján is valószínűleg a teljes magyar iskolai kontingens 30%-át tehetik ki. Mellettük fontos szerepet játszanak még a városi iskolákban (pl. Ungvár, Técső, Szolyva) egyre nagyobb számban megjelenő ukrán anyanyelvű tanulók. Emellett a városi iskolák szerepét erősítheti a falusi vonzáskörzetükből érkező magyar nemzetiségű tanulók jelenléte (4. táblázat). Utóbbi folyamat egyik katalizátora éppen a magyar tannyelvű iskolákba járó roma gyerekek egyre magasabb száma, amely szegregációs folyamatokat indít be, és amelynek eredményeként a szülők vagy más településre (főként városokba) viszik gyereküket, vagy a többségi nyelvű oktatásba csatornázódnak be ezek a gyerekek.

A 4. táblázat alapján kirajzolódik, hogy Munkács, Beregszász és Ungvár magyar iskoláinak felülreprezentált a szerepe a városok demográfiai súlyához képest. Beregszász és Munkács esetében ez korábban is így volt, elsősorban a magyar anyanyelvű cigányságnak köszönhetően, addig az ungvári magyar iskoláztatás az elmúlt évtizedben bővült dinamikusan, elsősorban az ukrán nyelvű tanulók becsatornázása révén. A táblázat alapján megfigyelhető még, hogy a Nagyszőlősi járásban sokkal kevesebb a magyar tanuló, mint ami a demográfiai arányokból következne. Ezt vélhetően az magyarázza, hogy a Nagyszőlősi járásban viszonylag alacsony a magyar anyanyelvű cigányság száma (Molnár et al. 2016).

A magyar kötődésű iskoláskorúak és a magyar iskolába járó tanulók számának összevetése alapján a kárpátaljai magyar beiskolázási arány 2017-ben 92% körül lehetett. Természetesen a beiskolázási arány regionális különbségei számottevőek, így meglehetősen jól kirajzolódik a magyar cigányok által elhanyagolható számban lakott szórvány (főként a Felső-Tisza-vidék), ahol a trendek a várakozásoknak megfelelően alakulnak, és a magyar tanulók száma elmarad a magyar nemzetiségűek számától (Rahói járás, Huszt, Huszti járás) (32. térkép).

32. térkép: Ezer 6–14 éves magyar kötődésű gyerekre jutó magyar általános iskolai tanuló száma Kárpátalja járásaiban, 2017

Ugyanakkor az első osztályosok számának alakulásában éppen a nyelvhatármenti, a szórványhelyzet játszik meghatározó szerepet, hiszen az elmúlt években itt iratkozott magyar iskolába a legtöbb nem magyar anyanyelvű gyerek. Éppen ezért elsősorban a szórvány városaiban és járásaiban az első osztályos tanulók száma eléri vagy megközelíti a 6 éves magyar korosztály létszámát (33. térkép).

33. térkép: Ezer 6 éves magyar kötődésű gyerekre jutó magyar első osztályos tanuló száma Kárpátalja járásaiban, 2017

Kárpátalja egészét tekintve a magyar elsősök száma mintegy 5%-kal haladta meg az érintett, a magyar nyelvű cigányokkal együtt számított magyar korosztály létszámát 2017-ben. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy az elmúlt években fokozódott a magyar nyelvű cigányság, illetve a nem magyar anyanyelvű (homogám ukrán vagy vegyes családból származó) tanulók magyar nyelvű iskoláztatása. Mindez egyben azt is magyarázza, hogy miért emelkedik 2014 óta – a csökkenő magyar gyermekszám ellenére – a magyar általános iskolai tanulók száma.

Irodalom

Balogh L. (2009): „Előrelátó vagy, de mégis…” Az óvodák tannyelvének megválasztása kisebbségi közegben. In: Horváth I., Tódor E. M. (szerk.): Nemzetállamok, globalizáció és kétnyelvűség. Kolozsvár: Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Kriterion. 277–291.

Beregszászi A. (2016): A magyar mint idegen nyelv oktatása Kárpátalján: elméleti kérdések és gyakorlati problémák. THL2 a magyar nyelv és kultúra tanításának szakfolyóirata, 11. 1-2. 65–69.  Letöltés

Erőss Á., Ferenc V., Kovály K., Orosz S., Tátrai P. (2020): Helyzetkép a kárpátaljai magyar szórványról. In: Ferenc V., Kovály K. (szerk.): Kárpátalja mozgásban: társadalmi változások és interetnikus viszonyok az Euromajdan után. Budapest: Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. 89–133. Letöltés

Ferenc V., Séra M. (2012): Iskolaválasztás Kárpátalján. Kisebbségkutatás, 21. 3. 473–513. Letöltés

Ferenc V., Nánási-Molnár A. (2018): Kik választják a magyar óvodákat Kárpátalján? Szülői motivációk kárpátaljai ukránok és magyarok körében a 2013–14-es forradalmi események után. Kisebbségi Szemle, 3. 2. 87–111.   Letöltés

Gabóda É. (2007): A felső-Tisza-vidéki magyar tannyelvű óvodák helyzete a kataszteres adatbázis tükrében. In: Orosz I. (szerk.): Magyarok a Tisza-forrás környékén. A felső-Tisza-vidéki magyarok anyanyelvi-oktatási helyzete egy kutatás tükrében. Ungvár: PoliPrint. 82–92. Letöltés

Ilyés Z. (2005): Szórványkutatás, szórványértelmezés. Megjegyzések a Kárpát-medence szórványközösségeinek társadalomtudományi vizsgálatához. In: Ilyés Z., Papp R. (szerk.): Tanulmányok a szórványról. Budapest: Gondolat – MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet. 64–77. Letöltés

Kovály K., Erőss Á., Tátrai P. (2017): „Hát megpróbálunk küzdeni”: átalakuló boldogulási stratégiák Kárpátalján az Euromajdan után. Tér és Társadalom, 31. 2. 3–22.  Letöltés

Molnár J., Csernicskó I., Braun L. (2016): Cigányok Kárpátalján. In: Szilágyi F., Pénzes J. (szerk.): Roma népesség Magyarország északkeleti határtérségében. Nagyvárad: Partium Kiadó. 91–108. Letöltés

Molnár J., Ferenc V., Molnár D. I. (2019): A kárpátaljai magyar óvodások számának várható alakulása 2018 és 2022 között. Kisebbségi Szemle, 4. 1. 49–70. Letöltés

Papp Z. A. (2012a): Az iskolaválasztás motivációi és kisebbségi perspektívái. Kisebbségkutatás, 21. 3. 399–417.  Letöltés

Papp Z. A. (2012b): Romák és magyar cigányok a Kárpát-medencében. Pro Minoritate, 2012/3. 47–73. Letöltés

Tátrai P., Molnár J., Kovály K., Erőss Á. (2018): A kárpátaljai magyarok lélekszáma és a népesedésüket befolyásoló tényezők a SUMMA 2017 felmérés alapján. Kisebbségi Szemle, 3. 3. 7–31. Letöltés

Térképek