A könyv a 20. század utolsó évtizedeiben az informatikával integrálódott távközlési ágazat magyarországi fejlődésének területi folyamataival, e folyamatok társadalomföldrajzi jellemzőivel és területi hatásaival foglalkozik. Azon túl, hogy sokrétűen tekinti át a tématerület kutatásának nemzetközi és hazai tudományos előzményeit, részletekbe menően tárgyalja a távközlési ágazat főbb technikai, technológiai, társadalmi-gazdasági és tértudományi kérdéseit, megkísérelve azok jelentős részének megválaszolását.

Olyan kérdésekre is választ kapunk a könyvből, mint pl. hogyan történik az információ áramlása a térben, mi jellemzi a távközlési innovációk térbeli terjedését, milyen kölcsönkapcsolat működik a távközlés és a közlekedés között stb. Külön fejezetben olvashatunk a telekommunikációnak a városfejlődésben betöltött szerepéről, valamint a távközlés fejlesztés dinamizmusa és a regionális fejlődés közötti főbb összefüggésekről. A kötet gerince a magyarországi távközlés meghatározó történelmi fejlődési korszakainak és a folyamat földrajzi sajátosságainak bemutatása és kritikai értékelése. E folyamatban kitüntetett szerepe volt Budapestnek, amely az elmúlt közel másfél évszázadban döntő hatással volt a fővárosi agglomeráció távközlési térszerkezetének alakulására.

Izgalmas része a műnek a mobiltelefonok magyaroszági terjedésének, a mobiltelefon-ellátottság hazai térszerkezeti sajátosságainak bemutatása három, egymástól lényegesen eltérő településtípus (agglomerációs kisvárosok, alföldi középfalvak, dél-dunántúli aprófalvak) példáján. Végül nem hiányozhat e tartalomgazdag könyvből a hazai mobilkommunikációhoz kötődő szolgáltatások néhány területi-települési sajátosságának bemutatása, amelyet a szerző a budapesti agglomeráció településeinek példáján keresztül tár az olvasó elé.